Átjárta az egész testünket a félelem. Az ajtóban egy kétajtós szekrény állt. Az arcát nemigazán láttuk mert a háta mögül erősebb fény szűrődött ki mint ami a szobában volt. Szép lassan sétált egyre beljebb a szívem már szinte a torkomban dobogott. Megállt a kis asztal mellett és megvetéssel szórta az asztalra azt a valamit ami a kezében volt.
- Fffff... remélem elég lesz étvágycsökkentésnek. Mondjuk nektek már úgyis mindegy.- jelentette ki flegmán. Hátat fordított és kacagva ment ki az ajtón. Patrickal együtt egy hatalmasat nyeltünk. Percekig álltunk megdermedve a félelemtől pedig reszketett a térdem. Átfutott az a gondolat a fejembe, hogy vajon mire célozhatott ezzel az az ürge. Ha arra ami bennem motoszkál akkor én nem akarok meghalni. Erőtlennek és gyengének éreztem a lábaimat. Bátorságot vettem magamon és az asztalhoz léptem. Megdöbbenve láttam, hogy kaptunk egy-egy üveg vizet és egy szendvicset.
- Most komolyan csak ennyi kaját kapunk? Hisz ez a fél fogamra sem elég nem ám kettőnek!
- Ne hisztizz már, olyan vagy mint egy kislány. Különben is nem te fogsz mindjárt bepisilni. Na passz az egyik szendót meg a vizemet.
- Nem most mondtad, hogy be fogsz pisilni?
- De igen közben pedig szomjas is vagyok.
Leültem az ágyamra Patrickal szembe és szép lassan elnyammogtuk az utolsó vacsoránkat. Nézegettem ki az ablakon és azon tűnődtem vajon, hogy tudnánk innen kijutni épen és sértetlenül. Több frappáns terv is motoszkált a fejemben de valahogy mindegyikben volt valami buktató. Hol az épület magassága hol a szűk szellőzőnyílás. Kintről lépteket hallottam az ajtó alatt beszűrődő fény hol eltűnt hol visszajött. A léptek hangja ismét hallatszot ám az ajtónk előtt megált és egy levelet csúsztatott be. Ikrecském az ajtóhoz ballagott felvette a levelet és hangosan olvasni kezdte.
- Sziasztok!
Segíteni szeretnénk nektek de ahhoz együtt kell működnötök velünk. A terv a következő: Álruhában fél óra múlva tűzriadót imitálunk az egész épületben. Mivel titeket is ki kell h mentsenek a "tűzből" feljönnek értetek az őrök. Nem ellenkezhettek nekik mert akkor a terv bukik. A mi embereink lesznek azok és ha nem hisztek nekiki kérdezzetek rá, hogy mi a jelszó. Ami természetesen a "VOROS" lesz. Be fognak titeket zárni a földszinti mosdóba ahonnan a tűzoltók fognak titeket kimenteni. Utána szabad az út előttetek.
XOXO M&D
- Kik lehetnek az az M&D?
- Nem mindegy az neked? Ki fognak minket szabadítani és végre pisilhetek.
- És ha átverés az egész?
- Akkor nem tudom.
Visszaültünk az ágyra és várakoztunk közben kő papír ollót játszottunk. A csengetés egy jó háromnegyed óra múlva kondult meg. Körülöttünk mindenki jajveszékelt. Két hatalmas kigyúrt fazon rontott be a szobába.
- Mi a jelszó? -vágtuk a fejükhöz a kérdést.
- VOROS!- válaszoltak ugyan így. Majd kimenekítettek minket egészen a mosdóig.
- Na végre tudok pisilni....- kiáltotta tesókám és rohant a Wc-hez.
- Te bolond....- ráztam meg a fejem és vártam arra h megérkezzenek a tűzoltók. Csak vártunk és vártunk 2-3 óra hosszat is talán. Nem bírtam tovább a várakozást és kitaláltam, hogy ki fogunk innen szökni.
- Patrick! Gyere kimászunk az ablakon.
- De nem azt mondtuk, hogy megvárjuk míg megmentenek.
- Igen ezt mondtuk....de meguntam a várakozást. Na gyere utánam. No duma több cselekvés!
- Nem is tudom szerintem még várnunk kellene egy kicsit nem gondolod?
- Jó ha te úgy gondolod maradj, én menni fogok. Tuti csak átverés ez az egész. Az orrunknál fogva vezettek minket. Na pá én leléptem innen.
- Chris várj mégis csak veled megyek.
- Jó de ne totojázz hanem emelj fel mert, nem érem el az ablakot.
Patrick bakot tartott és így vége elértem az ablak peremét. Felhúzóckodtam kinyitottam az ablakot és félig kint lógtam a szabadban. Felhúztam tesókámat is és így sikeresen kiszöktünk az épületből. Elindultunk a vak világnak immár a maffiák nélkül.
No comments:
Post a Comment