*Patrick szemszöge*
Diana és tesókám kivonultak a barlangból egyedül hagyva engem Melodyval.
- És most? - szegeztem neki a kérdést a csajszinak.
- Most? Szépen fogod azt a seprűt és kisepersz. Én addig megnézem mennyi kajánk maradt, utána segítek póktalanítani. - osztogatta a feladatokat.
- Póktalanítani? Úgy érted van itt pók? - borzongtam.
- Pók mindenütt van. Most speciel a hajadban is van egy. - méteresre tágult szemeim jót kuncogott majd kivett valamit a hajamból. - Csak vicceltem ez egy katica. Látnod kellett volna az arcodat. Kár, hogy nem volt nálam a telefonom.
- Ez egyáltalán nem vicces. Mit szólnál ha én mondtam volna valami olyasmit amitől tartasz? - próbáltam mérges arcot vágna de csak még jobban vigyorgott.
- Nem félek semmi ilyesmitől, szóval lehet próbálkozni. - nyújtott nyelvet.
- Még egy ilyen és lecsippentem. - mosolyodtam el aztán neki álltam söprögetni. - Amúgy minek takarítunk?
- Mivel úgy nézek ki hogy sokáig itt leszünk azért nézzen valahogy ki ez a hely, nem de? - kacsintott majd hirtelen megmerevedett.
- Öööö Melody.... - kezdtem volna, de befogta a számat.
- Csitt... Maradj mozdulatlan. - súgta majd elindult a barlang hátulja felé. Lélegzet visszafojtva figyeltem, majd pár pillanat múlva vissza is tért egy szőrös valamivel a kezében.
- Az egy.... Mosómedve? - kérdeztem meglepetten.
- Igen, ő NasiMaci. A házi kedvencem. A nevét onnan kapta, hogy konkrétan mindent elnassol. Nagyon okos, csak azt az egyet nem hajlandó soha megérteni, hogy ne jöjjön utánam. Már értem miért fogyott olyan gyorsan a kaja.... - sóhajtott egyet, majd lerakta mellém a medvét.
- Na álljunk csak meg egy pillanatra... Azt akarod mondani, hogy végig a drága éhenkórász állatkád járt rá az ennivalónkra? - néztem mérgesen NasiMacira. A kisállat makogott valamit majd felmászott a fejemre.
- Héééé a hajam..!!! - pattantam fel. - Szedd le szedd leeeee!
- Hejj de jó a hajad Patrick! - kolbászolt be a barlang bejáratán ikrecském. - Mintha egy kicsit beszürkült volna.
- Nagyon vicces vagy. - morogtam mikor Melody leszedte a fejem tetejéről a mosómedvét. Az meg szabályosan olyan hangot hallatott mint aki kuncog. - Te ez most kiröhögött engem?
- Nem ő lenne az egyedüli. - vigyorgott Diana is. - Amúgy meg szerintem képzelődsz drága Voros 2.
Épp időben fordultam meg, hogy lássam ahogy Melody és Diana összekacsintanak.
- Láttam ám... - néztem feléjük várakozva, hátha megmagyarázzák mi volt ez az egész. Erre értetlenül fordultak felém. - A kacsintás...
- Nem tudom mit szívtál, de folyton képzelődsz. - nézett rám türelmesen Melody. - Jó cucc lehetett.
Majd jó nővérkéhez méltóan a homlokomra tette a kezét. - Te égsz.... De szó szerint! Nézz hátra!
Épp időben éreztem meg a füstöt ahhoz, hogy lenézve lássam: túl közel ültem a tűzhöz és a gatyám lángra kapott.
Annyira lesokkolt a dolog hogy hirtelen moccanni sem tudtam. Hirtelen valami nedves dolog folyt végig rajtam. Kicsit észbe kaptam és meglepetten néztem körbe. Melody állt mellettem egy kis vödörnek tűnő edénnyel.
- Úgy látom nagyon szerettek pirózni... Előbb az erdő, most meg te. - forgatta a szemeit.
- Hey ki kérem magamnak, az erdő Chris hibája!
- Ha nem vigyázol még ki is kapod! - vágtam hozzám a vödröt Mel.
Már épp felhúztam volna magam, hogy milyen alapon dobál hozzám vödröket, mikor Diana gyorsan közbe vágott. Így kénytelen voltam egy pofavágással beérni.
- Mielőtt ti ketten kirobbantjátok a 3. világháborút, lenne egy viszonylag jó hírem. - kezdte. - Van 3 óránk, hogy el tudjuk hagyni ezt a helyet és keresni valami vonatot, amire fellopózhatunk vagy stoppolni egy kocsit.Ha sikerül estig elhagynunk Japánt, akkor ha minden jól megy 1-2 hét múlva otthon vagytok.
- Éljeeeen! - pacsiztunk Chrisszel. Anyáék már biztos nagyon aggódnak miattunk és hiányzott az ágyam. Arról nem is beszélve, hogy már egy Wrestling edzésről lemaradtunk.
- Ám de... - folytatta Melody. - 110%-os együtt működést várunk tőletek. Szóval, ha azt mondjuk futunk, akkor futtok. Ha azt mondom meneküljetek és minket hagyjatok ott....
- Na nem. Akármennyire szuperkémcsajos cuccot nyomtok, nem fogunk csak úgy lelécelni! - rázta a fejét Chris tiltakozva.
- Már pedig fogtok.- nézett szúrósan Diana. - Nem Barbie babákon nőttünk fel, jó kiképzést kaptunk. Jó, tudom most jön az, hogy "de lányok vagyunk", de hidd el két mozdulattal földre küldelek.
Felhorkantam.
- Talán nem hiszed? - mosolygott ártatlanul Melody.
- Ami azt illeti... Nem. - néztem le rá... azaz néztem volna, mert egy pillanat és ő volt a magasabb. A barlang padlóján találtam magam, hátracsavart kézzel, mozdulni se tudtam. - Ez nem ér, szállj le rólam!
- Dehogy szállok, kényelmes a hátad. - helyezkedett el Mel és dúdolni kezdett, mint aki jól végezte dolgát.
- Jól van, szótfogadunk, meg minden rendben lesz, csak engedj felállni. Már tele ment porral a szám... - nyavajogtam.
- Okos fiú. - pattant le rólam, majd öles léptekkel elindult a barlang bejárata felé. Egy pillanatra megtorpant, majd valami odadobott nekem meg Chrisnek.
- Riasztó pisztoly. - magyarázta Diana értetlen arcomat látva. - Van mikor ez is elég, hogy megmenekülj egy esetleges slamasztikából.
- Gyertek, most tiszta a levegő... Egyenlőre. - adta ki a parancsot Melody. - Aki utolsóként ér ki, nem kap a csokiból vacsira.
És itt kezdődött életünk legfurcsább két hete és három napja....
- Most? Szépen fogod azt a seprűt és kisepersz. Én addig megnézem mennyi kajánk maradt, utána segítek póktalanítani. - osztogatta a feladatokat.
- Póktalanítani? Úgy érted van itt pók? - borzongtam.
- Pók mindenütt van. Most speciel a hajadban is van egy. - méteresre tágult szemeim jót kuncogott majd kivett valamit a hajamból. - Csak vicceltem ez egy katica. Látnod kellett volna az arcodat. Kár, hogy nem volt nálam a telefonom.
- Ez egyáltalán nem vicces. Mit szólnál ha én mondtam volna valami olyasmit amitől tartasz? - próbáltam mérges arcot vágna de csak még jobban vigyorgott.
- Nem félek semmi ilyesmitől, szóval lehet próbálkozni. - nyújtott nyelvet.
- Még egy ilyen és lecsippentem. - mosolyodtam el aztán neki álltam söprögetni. - Amúgy minek takarítunk?
- Mivel úgy nézek ki hogy sokáig itt leszünk azért nézzen valahogy ki ez a hely, nem de? - kacsintott majd hirtelen megmerevedett.
- Öööö Melody.... - kezdtem volna, de befogta a számat.
- Csitt... Maradj mozdulatlan. - súgta majd elindult a barlang hátulja felé. Lélegzet visszafojtva figyeltem, majd pár pillanat múlva vissza is tért egy szőrös valamivel a kezében.
- Az egy.... Mosómedve? - kérdeztem meglepetten.
- Igen, ő NasiMaci. A házi kedvencem. A nevét onnan kapta, hogy konkrétan mindent elnassol. Nagyon okos, csak azt az egyet nem hajlandó soha megérteni, hogy ne jöjjön utánam. Már értem miért fogyott olyan gyorsan a kaja.... - sóhajtott egyet, majd lerakta mellém a medvét.
- Na álljunk csak meg egy pillanatra... Azt akarod mondani, hogy végig a drága éhenkórász állatkád járt rá az ennivalónkra? - néztem mérgesen NasiMacira. A kisállat makogott valamit majd felmászott a fejemre.
- Héééé a hajam..!!! - pattantam fel. - Szedd le szedd leeeee!
- Hejj de jó a hajad Patrick! - kolbászolt be a barlang bejáratán ikrecském. - Mintha egy kicsit beszürkült volna.
- Nagyon vicces vagy. - morogtam mikor Melody leszedte a fejem tetejéről a mosómedvét. Az meg szabályosan olyan hangot hallatott mint aki kuncog. - Te ez most kiröhögött engem?
- Nem ő lenne az egyedüli. - vigyorgott Diana is. - Amúgy meg szerintem képzelődsz drága Voros 2.
Épp időben fordultam meg, hogy lássam ahogy Melody és Diana összekacsintanak.
- Láttam ám... - néztem feléjük várakozva, hátha megmagyarázzák mi volt ez az egész. Erre értetlenül fordultak felém. - A kacsintás...
- Nem tudom mit szívtál, de folyton képzelődsz. - nézett rám türelmesen Melody. - Jó cucc lehetett.
Majd jó nővérkéhez méltóan a homlokomra tette a kezét. - Te égsz.... De szó szerint! Nézz hátra!
Épp időben éreztem meg a füstöt ahhoz, hogy lenézve lássam: túl közel ültem a tűzhöz és a gatyám lángra kapott.
Annyira lesokkolt a dolog hogy hirtelen moccanni sem tudtam. Hirtelen valami nedves dolog folyt végig rajtam. Kicsit észbe kaptam és meglepetten néztem körbe. Melody állt mellettem egy kis vödörnek tűnő edénnyel.
- Úgy látom nagyon szerettek pirózni... Előbb az erdő, most meg te. - forgatta a szemeit.
- Hey ki kérem magamnak, az erdő Chris hibája!
- Ha nem vigyázol még ki is kapod! - vágtam hozzám a vödröt Mel.
Már épp felhúztam volna magam, hogy milyen alapon dobál hozzám vödröket, mikor Diana gyorsan közbe vágott. Így kénytelen voltam egy pofavágással beérni.
- Mielőtt ti ketten kirobbantjátok a 3. világháborút, lenne egy viszonylag jó hírem. - kezdte. - Van 3 óránk, hogy el tudjuk hagyni ezt a helyet és keresni valami vonatot, amire fellopózhatunk vagy stoppolni egy kocsit.Ha sikerül estig elhagynunk Japánt, akkor ha minden jól megy 1-2 hét múlva otthon vagytok.
- Éljeeeen! - pacsiztunk Chrisszel. Anyáék már biztos nagyon aggódnak miattunk és hiányzott az ágyam. Arról nem is beszélve, hogy már egy Wrestling edzésről lemaradtunk.
- Ám de... - folytatta Melody. - 110%-os együtt működést várunk tőletek. Szóval, ha azt mondjuk futunk, akkor futtok. Ha azt mondom meneküljetek és minket hagyjatok ott....
- Na nem. Akármennyire szuperkémcsajos cuccot nyomtok, nem fogunk csak úgy lelécelni! - rázta a fejét Chris tiltakozva.
- Már pedig fogtok.- nézett szúrósan Diana. - Nem Barbie babákon nőttünk fel, jó kiképzést kaptunk. Jó, tudom most jön az, hogy "de lányok vagyunk", de hidd el két mozdulattal földre küldelek.
Felhorkantam.
- Talán nem hiszed? - mosolygott ártatlanul Melody.
- Ami azt illeti... Nem. - néztem le rá... azaz néztem volna, mert egy pillanat és ő volt a magasabb. A barlang padlóján találtam magam, hátracsavart kézzel, mozdulni se tudtam. - Ez nem ér, szállj le rólam!
- Dehogy szállok, kényelmes a hátad. - helyezkedett el Mel és dúdolni kezdett, mint aki jól végezte dolgát.
- Jól van, szótfogadunk, meg minden rendben lesz, csak engedj felállni. Már tele ment porral a szám... - nyavajogtam.
- Okos fiú. - pattant le rólam, majd öles léptekkel elindult a barlang bejárata felé. Egy pillanatra megtorpant, majd valami odadobott nekem meg Chrisnek.
- Riasztó pisztoly. - magyarázta Diana értetlen arcomat látva. - Van mikor ez is elég, hogy megmenekülj egy esetleges slamasztikából.
- Gyertek, most tiszta a levegő... Egyenlőre. - adta ki a parancsot Melody. - Aki utolsóként ér ki, nem kap a csokiból vacsira.
És itt kezdődött életünk legfurcsább két hete és három napja....
