Tuesday, March 18, 2014

Chapter 4 - Jelszó: Túlélni!

*Chris szemszöge*

Patrick elaludt egy mohából és levelekből összerakott ágyszerűségen. Nem fért bele az a fejembe h mi a pitymallatért van csak két ágy mikor négyen vagyunk. Talán kiképezték a csajokat arra hogy kibírják alvás nélkül?  Majd megkérdezem tőlük. A két lány tanácskozott valamin, majd Melody eltűnt a barlangból. Mivel fáztam odakuporodtam a tűz mellé Dianahoz. Beszèlgetni kezdtem vele a kínos csend megtörése végett.
- Mióta ismeritek egymást a társaddal?
- Ezt így pontosan nem tudom megfogalmazni. Hát olyan 11 éves lehettem Mel pedig 14. A kiképző táborban láttam életemben először, már az első pillanattól kezdve megtaláltuk a közös hangot. 
- Meddig tart az ilyen kiképzés?
- Alapjában véve 8 kemény év lenne, nekem viszont a hatalmas kitartásom miatt csak 3 kőkemény év volt és a haladó szekcióban. 
Tehát szívós, a jég hátán is megélő csaj....
- Akkor ez az első "akciód"?
- Nem már egy csomó kisebb küldetésben volt részem. De a tietek viszont a legkülönösebb az eddigi munkám során.
- De miért? 
- Nem tudom, talán mert még eddig mindíg csak egy-két napos volt ès senkivel sem maradtunk sokáig.
- Min vitáztatok a társaddal?
-  Azon hogy ki menjen el fáér mert ami most van az kevés és hogy ne fázzon a kényes feneketek.- vágta a fejemhez flegmán.
- Ki kérem magunknak, mi nem vagyunk kényesek. Igenis érett férfiak vagyunk!
- Figyi ez most legyen a legkisebb problémánk jó!
- Mi baj történt odakint? 
- Az hogy nyomoznak az erdőtűz ügyében! Ahogy hallottam ez hetekig eltarthat de a legjobb esetben is egy hét!
Addig ki kel bírnotok velünk tetszik vagy sem. A másik hogy megtalàltam az adóvevőinket, ripittyára törve. Vagyis egy halvány esélyünk sincs ezek miatt a balfácánok miatt biztonságban kijutni innen.- folytatta a szekírozást Melody.
- Egyet még magyarázzatok meg nekem. Mi közünk van ahhoz az ikerügynökökhöz és mit akarnak tőlünk?
- A rettegett kettes! HHHÜÜÜMMM! Az ügynökségünk vetélytársának legkiemelkedőbb gonosz ügynökei. Eddig még senkinek sem sikerült őket megállítani vagy éppen elkapni, rettentő profik.
- Most viszont minket állítottak ennek az ügynek a megoldására és épp Vancouverbe utaztunk utánuk de egy hajszál híján kicsúsztak a kezünk közül.- folytatta Diana
- És itt jöttök ti a képbe! Ugyanis van egy főgonosz és a nevét nem mondhatjuk ki. Aki minden áron el akarja kapni az ikreket mert egyszer régen keresztbe tettek neki egy fontos üggyel kapcsolatban. Azok akik titeket elraboltak azok MR. MM emberei voltak. Ugyanis annyi személyleírást kaptak hogy magas, szőkés hajú, kék szemű fiú ikerpárt raboljanak el! Valószínűleg összekevertek titeket.- magyarázta Melody.
- Minket pedig a ti megmentésetekre is elküldtek, de persze ebből a szófogadatlan viselkedésetekből nagyobb kárunk lett mint hasznunk.Most a vilàg másik felén dekkolunk egy barlangban ráadásul azt hiszik az ügynökségen h meghaltunk vagy valami hasonló.- akadt ki Diana. Ásítottam egy akkorát hogy be tudtam volna kapni valamelyik lány fejét.
- Csajok most lefekszem aludni én is. Nem azért mert unalnas volt a történet hanem mert fáradt vagyok a hosszú nap után.
Elbúcsúztam a lányoktól majd testvérkém mellé feküdtem a levélányra. Valljuk be amilyen furának hangzik annyira kényelmes belefeküdni. Teljesen olyan mint az ányam amiben otthon alszom. Lehunytam a szememet próbáltam elaludni de egyre csak a további beszélgetést hallgattam Melody és Diana között. Többnyire arról volt szó hogy: felváltva fogna kimenni a barlangból, nincs elég élelem négyünknek, így vadászni kell meg gyűjtögetni, meg nekünk is hozzá kell szokni az ilyen életmódhoz. Aztán a végén már bele aludtam a beszélgetésükbe. Àlmodni kezdtem valami akciódús, kémes, lövöldözős hülyeséget. Álmomat hatalmas dudálás törte meg.
- ÉBRESZTŐ LUSTA NÉPSÉG HASATOKRA SÜT A NAP!-Kiáltotta Diana. Mi ijedtünkben kiugrottunk az ágyból. - VIGYÁZZ! MELLET KI HASAT BE FEJET FEL!- szúrós pillantással nézett ránk- MICSODA TREHÁNY ÁLLÁSA VAN IKER 1. EGY KATONA NEM ÁLL IYEN NYEKLETTEN!- ordította Patrick arcába- MAGÁT NEM TANÍTOTTÁK MEG ELSŐ ELEMI OSZTÁLYBAN EGYES SORBAN ÁLLNI?-egyikünk sem felelt neki. Patrick felék fordult:
- És még én azt gondoltam hogy ő a kedves!
- POFA ALAP ÁLLÁSBA! MOSTANTÓL KOMOLY SZABÁLYOK LÈPNEK ÉLETBE A TÚLÉLÈS ÉRDEKÈBEN. MOST PEDIG 99 FEKVŐTÁMASZ! MOST AZONNAL! GYERÜNK GYERÜNK LUSTA NÉPSÉG! LE A FÖLDRE-ordította Diana. Mi felvettük a szokásos pózt.
- EGY! KETTŐ! HÁROM! NÉGY! ÖT! HAT! HÉT! NYOLC! KILENC! TÍZ!- ordította ismét.
- Jajj csak vicceltem nem kell  összecsinálni a nacit mert mi mosunk! Na irány a tűzhöz reggelizni! Van tea meg kávé meg víz! A reggeli pedig maradék sülthús, kenyér meg esetleg gyümölcsök. Ebből lehet választani pár nap múlva már ennyi sem lesz.- bíztatott Melody
- Én én én kávét kérek!-pattogott tesókám. Reggeli közben egy mukkot szem szóltunk. Majd Patrick a kérdésével rátapintott arra ami engem is nagyon foglalkoztatott.
- Honnan van kávé, tea, cukor, kenyér és hús nálatok?
- Onnan hogy minket mindig ellátnak élelemmel kötszerrel, túlélési eszközökkel. Ezek meg még megmaradtak.-válaszolt Melody immár nyugodt hanggal. Most pedig Chris kijön velem a barlangból összeszedni az esti tüzelőt. Patrick pedig itt marad Melodyval és rendet rak.-utasított Diana határozottan.